2015. április 20., hétfő

Az első bejegyzés

három nappal azután, hogy ezt az egészet kitaláltam. Egy éjszakányi nemalvás, néhány skicc, és többórányi fejtörés: hogyan kezdjek hozzá. Aztán a felismerés, hogy mint számomra az életben oly sok minden, ez is megközelíthető plasztikai irányból, hiszen valahol, végső soron: a cipő is csak egy forma.

És innen már szinte magától megy: régi cipőim elővesz - lemér - lerajzol - talpat kiszerkeszt. Újabban a szobraim "talpát" is kitalálom, főleg ezeknél, de itt sem mellékes, és ismét rácsodálkozom, hogy nyelvünk megnevező képessége csodálatos, valamint nincsenek véletlenek. Talp - talapzat. A cipőm szobor, egyben talapzat, és ha a talpam talapzaton, akkor ki/mi vagyok én?


A terv:


K O N C E P T   C I P Ő


A kivitelezés során eldől, hogy mellesleg hordható-e, vagy csak szobrozhatunk benne.


/u. i.: Két nappal a kivitelezés megkezdése után két fél pár cipő talpát már kinagyoltam, és minden jel arra mutat, hogy elég kényelmes a cucc. Minden jel = felpróbáltam. Mi mást tehetnék, csak az anatómiai ismereteimre, és a kipróbálásra hagyatkozhatom, ha kényelmes, OK, ha nem, faragok még belőle. Szobrász vagyok, vagy mi./




Itt még nem biztos, hogy felismerhető.

Eredeti kontextusban

Macskás formák

Hintacipő - ha én gésa lennék